Így készülnek a poharak és tálcák

A félmerev falú műanyag csomagolóeszközök jellegzetes képviselői a poharak, tányérok és tálcák. Ezeket többnyire hőformázással,kisebb részben fröccsöntéssel állítják elő négy fő alapanyagból: polisztirolból, PVC-ből, polipropilénből és nagy sűrűségű polietilénből.

Míg fröccsöntésnél a formaadást közvetlenül ömledékből végzik, a hőformázással készülő eszközök esetében két technológiai lépés szükséges: a lemez (fólia) extrudálásalása, ill. kalanderezése és a lemez későbbi formázása.

Az anyagot a két lépés során kétszer melegítik fel és kétszer hűtik le.

Hőformázással készített műanyag eszközök

A hőformázás folyamatából következik, hogy az így készített műanyag tárgy falvastagsága változó, méghozzá éppen a használat közben erősebben igénybe vett helyeken vékonyabb. A méretezésnél viszont a műanyag csomagolóeszköz leggyengébb részének helyi igénybevételére és helyi falvastagságára kell tekintettel lenni.

A fröccsöntés lényege, hogy az erősebben igénybe vett helyeken tudatosan lehet nagyobb falvastagságot kialakítani és az így készült eszközök kontúrélessége és méretpontossága jobb, mint a hőformázottaké.

A fröccsöntött csomagolóeszközök általában nehezebbek. mint az ugyanazon célra előállított hóformázott eszközök.

Jelenleg a két eljárás közötti versenyben a hőformázott csomagolóeszközök uralják a poharak, tányérok és a tálcák piacának nagyobbik részét, különösen a nagy darabszámú termékek esetében.

Fröccsöntéssel gyártott tárolóeszközök

Fröccsöntést elsősorban bonyolultabb alakú műanyag eszközök gyártásakor alkalmaznak, ha a falvastagság a legerősebb igénybevételnek kitett helyeken növelendő és a termékre viszonylag kisebb sorozatban van igény. Az alapanyagok közül a polisztirol és a polipropilén a tömegtermelés bázisai. A hőformázott PVC csomagolóeszközök kissé drágábbak, ezért akkor alkalmazzák azokat, ha fontos követelmény a jó gáz- és aromazárás, zsírállóság, antisztatikus tulajdonság.

A műanyag eszközöket gyártás után alapos minőség ellenőrzésnek vetik alá, és minden esetben biztosítják a csíramentes környezetet.

Bepárlásos fertőtlenítés

A bepárlás vízelvonáson alapuló tartósítási eljárás, mely során híg oldatok víztartalmának egy hányadát forralással távolítják el, legfeljebb az oldat telítettségének megfelelő töménységig. Az élelmiszeriparban, a konzervipar gyakorlatában a bepárlás célja vagy a mikroorganizmusok élettevékenységéhez szükséges víz elvonása, fertőtlenítés, vagy az oldatok értékes komponenseinek dúsítása. A bepárlás feltétele a víz és az oldott anyagok gőztenziójának nagyságrendi különbözősége. A bepárlást bepárlóban végzik.

A bepárláshoz szükséges ivóvíz kezelése

Az ivóvíz melegítésekor, gőzképződéskor kicsapódik a vízben található vízkő, ezért a berendezés élettartamának növelése és a gyártásbiztonság szempontjából is fontos, hogy kezelt, tiszta vizet alkalmazzanak. Az ivóvízhálózatból nyert vizet a tartósítóipari gyárban kezelik, klór-dioxid segítségével fertőtlenítik, az ásványi anyagok maradványait szűrőberendezések segítségével eltávolítják.

A fertőtlenítést nem csak a vízkezelés során alkalmazzák, a bepárló berendezések tisztítása és mosása is rendszeres feladat.

A bepárlás menete

A bepárlót gőzzel fűtik, a gőz a fűtőtérben kondenzálódik, a lecsapódáskor felszabaduló hőtartalom melegíti a bepárló forralóterében elhelyezkedő levet. A hőközlés hatására az oldat víztartalmának egy része elpárolog, a vízpárát a páratérből elszívják.

Bepárlás során két ellentmondó célt kell megvalósítani:

minél nagyobb koncentrációt kell elérni, mert ez biztosítja a sűrítmény tartósságát,
a bepárlás körülményeinek a lehető legelőnyösebb megválasztásával a nyersanyag élvezeti és tápértékét a legnagyobb mértékben megőrizni.

A bepárlás tartósítás, fertőtlenítés fajtái

A víz forrása akkor indul meg, amikor a felszíne feletti tenzió eléri a környezet nyomását, Ez annál kisebb hőmérsékleten következik be, minél kisebb a páratérben uralkodó nyomás.

Egyfokozatú bepárlás, ha egyetlen bepárlótestet alkalmaznak, többfokozatú, ha több testet kapcsolnak rendszerbe úgy, hogy egyik test páráját a másik test fűtéséhez használják. A többfokozatú bepárlás feltétele, hogy az egymáshoz kapcsolt bepárlók páraterében eltérő mértékű légritkítás uralkodjon, így a nagyobb páratéri nyomás mellett keletkező nagyobb hőmérsékletű pára melegíti a kisebb páratéri nyomásnak megfelelő kisebb hőmérsékletű oldatot.